Minden, amit mondani akarsz...

Sok rosszat hallok a 2.5 Tdi T5 ről.Véleményed?

Tapatalkkal küldve az én S308 eszközömről

Ocsmány hangja van, leömlő reped, zabálja az olajat. Leömlőt cserélni, másik kettőt megszokni kell.

Sok rosszat hallok a 2.5 Tdi T5 ről.Véleményed?

Tapatalkkal küldve az én S308 eszközömről

Ocsmány hangja van (M47), leömlő reped (M57), zabálja az olajat (M54B30). Leömlőt cserélni, másik kettőt megszokni kell.

[bendegúz]

Sok rosszat hallok a 2.5 Tdi T5 ről.Véleményed?

Tapatalkkal küldve az én S308 eszközömről

Ocsmány hangja van (M47), leömlő reped (M57), zabálja az olajat (M54B30). Leömlőt cserélni, másik kettőt megszokni kell.

Nekem tetszik, az M47 hangja!!! Hallottál már 2.0dti Vecrát, na az ocsmány!

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek bendegúz az itt látható tagok köszönték meg: hamoriarpi

Értékelés: 4.76%

[NagyMatyas]

Sok rosszat hallok a 2.5 Tdi T5 ről.Véleményed?

Tapatalkkal küldve az én S308 eszközömről

Ocsmány hangja van (M47), leömlő reped (M57), zabálja az olajat (M54B30). Leömlőt cserélni, másik kettőt megszokni kell.

M47-nek diesel téren nagyon is szerethető hangja van. Attól én csak ocsmányabb négyhengeres hanggal találkoztam, sőt van ahol, még a több henger is kelletlenebbül szól. 2.5 tdi az egy betegágy. Ha összefolyik a belvilága, akkor baráti alapon is 1.5 misi, de inkább egy komplett motorcsere. Ismerősnek egyébként a fenti produkciót 215 ezernél produkálta, szóval kis túlzással 200 ezer fölött minden perc ajándék

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek NagyMatyas az itt látható tagok köszönték meg: bendegúz

Értékelés: 4.76%

a V6-os 2.5TDI az tényleg kehes, mondjuk a 163, 180 lovasok már használhatóak.

Nade a T5-ösben nem azok a motorok vannak, hanem 2.5 R5 TDI PD. Ápri, én imádom a hangját

a V6-os 2.5TDI az tényleg kehes, mondjuk a 163, 180 lovasok már használhatóak.

Nade a T5-ösben nem azok a motorok vannak, hanem 2.5 R5 TDI PD. Ápri, én imádom a hangját

A te motorod is iszonyat kehés, csak még nem érte el a vég. Jó szokásodhoz kíván, szerintem élvezd kicsit, aztán pattintsd el, mert ha megáll, akkor nem fogod imádni

Srácok, még mindig keveritek sajnos.
Én a 2.5 tdi 5 henger 140 lovas motorról beszéltem, ami nagyon jó. Soha nem tettek abba a kasztniba V6 TDI-t.
A VW T5 pedig R5 PD. Borzalmas hanggal.

Nemtokköszitnyomnimártegnapóta!!!!!!!!!!

[kanyobence]

Nemtokköszitnyomnimártegnapóta!!!!!!!!!!

Hálátlan

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek kanyobence az itt látható tagok köszönték meg: bendegúz

Értékelés: 4.76%

Nemtokköszitnyomnimártegnapóta!!!!!!!!!!

Hálátlan

de akartam!
De vicces valaki!
A talis topicban még mindig nem megy. Vagy ott nem lehet?

[PapaBoss]

A VW T5 pedig R5 PD. Borzalmas hanggal.

Harmadikban emelkedőnek 3500+ fordulat felett nyélgázon 100-as tempót verve imádom az 5 hengeres pörgését.. Amúgy persze, traktor a javából. Ha mellé teszem a 2010 utáni 2 literes CR motort, akkor sírhatnékja lehet bárkinek.

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek PapaBoss az itt látható tagok köszönték meg: hamoriarpi

Értékelés: 4.76%

cső srácok!

Páran már tudtátok, hogy hirdettem szürkét és 4 év használat után a mai napon el is vitték
az eladás oka, hogy szerettünk volna egy kevesebb kilcsiset, egy fiatalabbat, egy másikat... a sors úgy hozta, hogy előbb lett meg az új vas, minthogy eladtuk volna a régit.
az új egy 2005-ös 325xi szedán magyarországi, garantált 67e km, automata, gyönyörű! nagyon örültünk neki családilag, de most nagyon sajnáljuk, hogy elment a nagyvas
szerencsére jó helyre került, igazi mániásnak tűnt a srác, mindenesetre az új tulajnak megadtam Muha Ati, és Gallaca, a 2 legfontosabb kontaktszemély, számát
az új tulaj amúgy 18. kerületi szóval Ati közel van neki
addig is csinosítom az e90-et aztán Pásztón rámegyek az egyéb kategória első helyre, persze csak ha Levi nem jön

Én miért nem tudtam hogy eladó!? Megvettem volna
Na jo... 40i manual kell
Talira készülhetsz akkor az új vassal

cső srácok!

Páran már tudtátok, hogy hirdettem szürkét és 4 év használat után a mai napon el is vitték
az eladás oka, hogy szerettünk volna egy kevesebb kilcsiset, egy fiatalabbat, egy másikat... a sors úgy hozta, hogy előbb lett meg az új vas, minthogy eladtuk volna a régit.
az új egy 2005-ös 325xi szedán magyarországi, garantált 67e km, automata, gyönyörű! nagyon örültünk neki családilag, de most nagyon sajnáljuk, hogy elment a nagyvas
szerencsére jó helyre került, igazi mániásnak tűnt a srác, mindenesetre az új tulajnak megadtam Muha Ati, és Gallaca, a 2 legfontosabb kontaktszemély, számát
az új tulaj amúgy 18. kerületi szóval Ati közel van neki
addig is csinosítom az e90-et aztán Pásztón rámegyek az egyéb kategória első helyre, persze csak ha Levi nem jön

Gratulálok!
Majd ecccer átgurulhatsz, hogy megcsodáljam!

X5 tulajok, vagy nagyobb papuccsal járók!

Eladó 2 darab nyári Dunlop 285/45/R19 hátsó gummák félidős állapotban tartaléknak ajánlom. A kettő 12,5 K, pesten elviszem kézhez.

[Zo78]

Hatvan - Velence - Verona - Firenze - Siena (és ezek vonzáskörzete) - Hatvan
összesen 2941 km,
Hazaérve, utólag bátran (és büszkén) kijelenthetem, hogy ez a tizenéves szerkezet egyetlen jajszó vagy hiszti nélkül viselte a megpróbáltatásokat, és nem utolsó sorban egyetlen karcolás nélkül élte túl az elmebeteg olasz közlekedést.

offtopic : Zoli, majd számolj be az élményekről

Szószaporító kedvemnek gátat szabva, néhány szóban megosztanám a toszkán körutunk tapasztalatait, természetesen autós szemmel. Szubjektív benyomások lesznek, nagy újdonságokat nem fogok közölni, hiszen vélhetően a tagság egy jó része előtt nem ismeretlen a táj.
Mindenekelőtt engedtessék meg egy kis okoskodás: elengedhetetlen annak felelősségteljes mérlegelése, hogy a rendelkezésre álló szállítóeszköz megfelelő műszaki állapotnak örvend-e vagy sem. Mivel e sorok kizárólag klubtársaknak szólnak, ezért az "eszköz" egy bármely évjáratú és bármely erőforrással rendelkező E39. E körülmény azért nem mellékes, mert ez a fajta kiruccanás a közszájban "kiugrunk olaszba" címszó alatt található, és ily formán az egyszerű halandóban könnyedén keltheti azt a benyomást, hogy egyenértékű a "lenézünk a balcsira" című közkeletű mondókával. Nem. Lássuk be, autóink többsége már túl van élete delején, és többségük ma kizárólag gondos gazdáinak köszönheti egészségét. Autóinkat egy ilyen út - különösen annak előre nem látható viszontagságaival - igencsak képes megviselni, még jó műszaki állapot ellenére is.
Aki nem árt, ha rendben van: motor hűtési rendszere; megfelelő állapotú gumik (ott ahol a levegő 33-35 C, az úttest legalább 50, ha nem több, és nagyobb sebességnél a súrlódás ugyancsak hőt termel, elgondolható, hogy a gumik milyen igénybevételnek vannak kitéve); klíma; futómű, pótkerék. Tettem be plusz fagyállót, desztvizet.
Persze, ezzel csak a műszaki hibák bekövetkezésének esélyét csökkentjük, de az előre nem látható problémákat elhárítani nem tudjuk.
Aki külföldre utazik, álmából felkeltve is tudja, hogy utasbiztosítást érdemes (kell) kötni, és külföldi jármű-assistance sem éppen ördögtől való gondolat. Utóbbival éppen csak egyetlen probléma akadt, hogy Magyarországon nem található olyan biztosító, aki hajlandó lenne 15 évnél idősebb autóra ilyen típusú biztosítást kötni. Enélkül indultunk útnak, ezzel bevállalva annak esélyét, hogy valahol odakint kihull alólunk az autó és nem lesz segítség.
Gondolván arra, hogy odafelé jó lenne elkerülni a dugókat és a forróságot, éjfél után indultunk. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az M7-en hajnali kettőkor is egymást érték a kamionok és teherautók, amelyek sofőrjei azt gondolták, szabadon kihasználhatják az összes, egyazon irányba tartó sávot.
Szlovénia egyébként igazán szép ország, már amennyit az autópályáról láttunk belőle. A 7 napos autópálya matrica kicsivel többe kerül, mint itthon a 10 napos, az útfelület minősége nagyjából azonos, a 110 km/h sebességkorlátozás sajnos eléggé gyakori. E tájékon viszont egyértelműen indokoltnak tűnt az alagutak megépítése - ellentétben itthon az M6-os vakondtúrásaival.
Aztán jött az, ami felett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem egyszer megkeserítette az életünket: az olasz autópálya-hálózat és annak perifériája (értsd lehajtó, felhajtó és a legnagyobb kedvencem: a fizetőkapuk erdeje). Utólag - és néha menet közben - számolgatva elképesztően drága, és az áthaladók, szállítmányozók, turisták mellett szerintem az olaszokkal is kib@sznak, telepass ide vagy oda. Hétvégén csak önkiszolgáló benzinkutak vannak, ahol leginkább készpénzt a gépezetbe tuszkolva tudsz tankolni, mert az opció a bankkártyás fizetéshez adott ugyan, csak éppen a mastercard használatra alkalmas hely olyan ritka, mint lakodalomban a józan ember.
Ugyancsak érdekes adalék, hogy taljánföldön a GPS-jel valami ördögi fondorlatnak esett áldozatául, mert a nálunk lévő négy – azaz négy! – különféle rendszerű navigáció egyike sem tudta magát megtalálni az indítástól számított 15 percen belül, s ez idő alatt folyamatosan fals információkkal látott el bennünket. Erre akkor jöttünk rá, amikor az első alkalommal a nem létező GPS-jelet követve a vaksötétben a szállásunk helyett egy takaros erdei ösvényen találtuk magunkat.
A sírva röhögős autópálya-díjfizetési rendszer mellett az olasz közlekedésre igyekeztem magam felkészíteni… sikertelenül, mert erre nem lehet. Rendben, elismerem, a lehető legrosszabb időszakban érkeztünk (talán tavasz, vagy október megfelelőbb lett volna), de arra nincsenek szavak, hogy például az egyébként gyönyörű belvárossal rendelkező Siena külvárosában – a folyamatosan felszívódó GPS-jel és a semmiből döbbenetes gyorsasággal létrejövő torlódások mellett – 1,5 órás keringőbe tellett, amíg olyan parkolót találtunk, ahova ez az autó be is fért.
Abban az esetben, ha nem akar senki az autópályáról lehajtani, akkor nagyon jól lehet haladni. Az olasz rendőrök magasból lesz…ják a szabálytalankodókat. Záróvonal vagy sebességhatár figyelembevétele, irányjelző használat, követési távolság, kötelező haladási irány, buszsáv, forgalom elől elzárt terület nem létező fogalmak. Nagyon észen kellett lenni, főleg a nulla helyismerettel. Ja, és a kedvencem: szerény véleményem szerint az olasz nemzet azért jött e világra, hogy megdöntse az 1 km-re jutó legtöbb felesleges körforgalom megalkotásának világrekordját.
Összességében legalább annyi bosszúság jött szembe, mint amennyi szépség, ennél fogva jó ideig nem vágyom vissza.
A nem létező assistance szolgáltatásra végül nem volt szükség. Folyamatosan bennem motoszkált a gondolat, hogy mihez kezdek, ha egyszer csak eldurran egy vízcső, vagy „csak” túlmelegszik a rendszer, de semmi váratlan nem történt, sőt még olyan sem, amire vártam, mint egy defekt, vagy az, hogy meghúzzák az autót. Hazafelé kissé sietve, egy levegővétellel tettünk meg 800 km-t autópályán 130-140-es tempóval, végig klímázva, tempomattal, gyakran hosszú alattomos emelkedőkkel, de az autó szinte élvezte. Végig komfortosan, biztonságban. Ennyi.

Befejezésül:
Utolsó nap indulás előtt vettük észre, hogy kissé kifogytunk a készpénzből, és félő volt, hogy ha tankolunk és eszünk is valamit, nem tudunk majd lejönni a pályáról. Ezért Bologna külvárosában megcéloztunk egy viszonylag nagynak tűnő mercato-t, számítván arra, hogy lesz ott ATM. Nem volt. A parkolóban tanácstalanul ácsorogva, egyszer csak egy Hajrá magyarok! – felkiáltás kíséretében megáll mellettünk egy olasz rendszámos kis 107-es, és kiszáll belőle egy 70 év körüli pesti asszony. Gyorsan elmondta – egyébként tökéletes magyarsággal – a fél életét (40 éve él kint, rühelli az olaszokat, a veje konkrétan egy strici…ezek az ő szavai) cserébe mi elmondtuk a gondunkat, erre ott helyben felajánlotta, hogy van nála kb. 30 euró, azt odaadja, aztán majd elutaljuk neki, amikor hazaérünk. Ezt persze nem fogadtuk el, cserébe elnavigált minket egy bank automatájához. Búcsúzóul felajánlotta, ha legközelebb arra járunk, hívjuk fel bátran, segít majd amiben tud…

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek Zo78 az itt látható tagok köszönték meg: 3 F_E_K_, jlaci74, Padre540

Értékelés: 14.29%

Hatvan - Velence - Verona - Firenze - Siena (és ezek vonzáskörzete) - Hatvan
összesen 2941 km,
Hazaérve, utólag bátran (és büszkén) kijelenthetem, hogy ez a tizenéves szerkezet egyetlen jajszó vagy hiszti nélkül viselte a megpróbáltatásokat, és nem utolsó sorban egyetlen karcolás nélkül élte túl az elmebeteg olasz közlekedést.

offtopic : Zoli, majd számolj be az élményekről

Szószaporító kedvemnek gátat szabva, néhány szóban megosztanám a toszkán körutunk tapasztalatait, természetesen autós szemmel. Szubjektív benyomások lesznek, nagy újdonságokat nem fogok közölni, hiszen vélhetően a tagság egy jó része előtt nem ismeretlen a táj.
Mindenekelőtt engedtessék meg egy kis okoskodás: elengedhetetlen annak felelősségteljes mérlegelése, hogy a rendelkezésre álló szállítóeszköz megfelelő műszaki állapotnak örvend-e vagy sem. Mivel e sorok kizárólag klubtársaknak szólnak, ezért az "eszköz" egy bármely évjáratú és bármely erőforrással rendelkező E39. E körülmény azért nem mellékes, mert ez a fajta kiruccanás a közszájban "kiugrunk olaszba" címszó alatt található, és ily formán az egyszerű halandóban könnyedén keltheti azt a benyomást, hogy egyenértékű a "lenézünk a balcsira" című közkeletű mondókával. Nem. Lássuk be, autóink többsége már túl van élete delején, és többségük ma kizárólag gondos gazdáinak köszönheti egészségét. Autóinkat egy ilyen út - különösen annak előre nem látható viszontagságaival - igencsak képes megviselni, még jó műszaki állapot ellenére is.
Aki nem árt, ha rendben van: motor hűtési rendszere; megfelelő állapotú gumik (ott ahol a levegő 33-35 C, az úttest legalább 50, ha nem több, és nagyobb sebességnél a súrlódás ugyancsak hőt termel, elgondolható, hogy a gumik milyen igénybevételnek vannak kitéve); klíma; futómű, pótkerék. Tettem be plusz fagyállót, desztvizet.
Persze, ezzel csak a műszaki hibák bekövetkezésének esélyét csökkentjük, de az előre nem látható problémákat elhárítani nem tudjuk.
Aki külföldre utazik, álmából felkeltve is tudja, hogy utasbiztosítást érdemes (kell) kötni, és külföldi jármű-assistance sem éppen ördögtől való gondolat. Utóbbival éppen csak egyetlen probléma akadt, hogy Magyarországon nem található olyan biztosító, aki hajlandó lenne 15 évnél idősebb autóra ilyen típusú biztosítást kötni. Enélkül indultunk útnak, ezzel bevállalva annak esélyét, hogy valahol odakint kihull alólunk az autó és nem lesz segítség.
Gondolván arra, hogy odafelé jó lenne elkerülni a dugókat és a forróságot, éjfél után indultunk. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az M7-en hajnali kettőkor is egymást érték a kamionok és teherautók, amelyek sofőrjei azt gondolták, szabadon kihasználhatják az összes, egyazon irányba tartó sávot.
Szlovénia egyébként igazán szép ország, már amennyit az autópályáról láttunk belőle. A 7 napos autópálya matrica kicsivel többe kerül, mint itthon a 10 napos, az útfelület minősége nagyjából azonos, a 110 km/h sebességkorlátozás sajnos eléggé gyakori. E tájékon viszont egyértelműen indokoltnak tűnt az alagutak megépítése - ellentétben itthon az M6-os vakondtúrásaival.
Aztán jött az, ami felett nem tudok szó nélkül elmenni, és nem egyszer megkeserítette az életünket: az olasz autópálya-hálózat és annak perifériája (értsd lehajtó, felhajtó és a legnagyobb kedvencem: a fizetőkapuk erdeje). Utólag - és néha menet közben - számolgatva elképesztően drága, és az áthaladók, szállítmányozók, turisták mellett szerintem az olaszokkal is kib@sznak, telepass ide vagy oda. Hétvégén csak önkiszolgáló benzinkutak vannak, ahol leginkább készpénzt a gépezetbe tuszkolva tudsz tankolni, mert az opció a bankkártyás fizetéshez adott ugyan, csak éppen a mastercard használatra alkalmas hely olyan ritka, mint lakodalomban a józan ember.
Ugyancsak érdekes adalék, hogy taljánföldön a GPS-jel valami ördögi fondorlatnak esett áldozatául, mert a nálunk lévő négy – azaz négy! – különféle rendszerű navigáció egyike sem tudta magát megtalálni az indítástól számított 15 percen belül, s ez idő alatt folyamatosan fals információkkal látott el bennünket. Erre akkor jöttünk rá, amikor az első alkalommal a nem létező GPS-jelet követve a vaksötétben a szállásunk helyett egy takaros erdei ösvényen találtuk magunkat.
A sírva röhögős autópálya-díjfizetési rendszer mellett az olasz közlekedésre igyekeztem magam felkészíteni… sikertelenül, mert erre nem lehet. Rendben, elismerem, a lehető legrosszabb időszakban érkeztünk (talán tavasz, vagy október megfelelőbb lett volna), de arra nincsenek szavak, hogy például az egyébként gyönyörű belvárossal rendelkező Siena külvárosában – a folyamatosan felszívódó GPS-jel és a semmiből döbbenetes gyorsasággal létrejövő torlódások mellett – 1,5 órás keringőbe tellett, amíg olyan parkolót találtunk, ahova ez az autó be is fért.
Abban az esetben, ha nem akar senki az autópályáról lehajtani, akkor nagyon jól lehet haladni. Az olasz rendőrök magasból lesz…ják a szabálytalankodókat. Záróvonal vagy sebességhatár figyelembevétele, irányjelző használat, követési távolság, kötelező haladási irány, buszsáv, forgalom elől elzárt terület nem létező fogalmak. Nagyon észen kellett lenni, főleg a nulla helyismerettel. Ja, és a kedvencem: szerény véleményem szerint az olasz nemzet azért jött e világra, hogy megdöntse az 1 km-re jutó legtöbb felesleges körforgalom megalkotásának világrekordját.
Összességében legalább annyi bosszúság jött szembe, mint amennyi szépség, ennél fogva jó ideig nem vágyom vissza.
A nem létező assistance szolgáltatásra végül nem volt szükség. Folyamatosan bennem motoszkált a gondolat, hogy mihez kezdek, ha egyszer csak eldurran egy vízcső, vagy „csak” túlmelegszik a rendszer, de semmi váratlan nem történt, sőt még olyan sem, amire vártam, mint egy defekt, vagy az, hogy meghúzzák az autót. Hazafelé kissé sietve, egy levegővétellel tettünk meg 800 km-t autópályán 130-140-es tempóval, végig klímázva, tempomattal, gyakran hosszú alattomos emelkedőkkel, de az autó szinte élvezte. Végig komfortosan, biztonságban. Ennyi.

Befejezésül:
Utolsó nap indulás előtt vettük észre, hogy kissé kifogytunk a készpénzből, és félő volt, hogy ha tankolunk és eszünk is valamit, nem tudunk majd lejönni a pályáról. Ezért Bologna külvárosában megcéloztunk egy viszonylag nagynak tűnő mercato-t, számítván arra, hogy lesz ott ATM. Nem volt. A parkolóban tanácstalanul ácsorogva, egyszer csak egy Hajrá magyarok! – felkiáltás kíséretében megáll mellettünk egy olasz rendszámos kis 107-es, és kiszáll belőle egy 70 év körüli pesti asszony. Gyorsan elmondta – egyébként tökéletes magyarsággal – a fél életét (40 éve él kint, rühelli az olaszokat, a veje konkrétan egy strici…ezek az ő szavai) cserébe mi elmondtuk a gondunkat, erre ott helyben felajánlotta, hogy van nála kb. 30 euró, azt odaadja, aztán majd elutaljuk neki, amikor hazaérünk. Ezt persze nem fogadtuk el, cserébe elnavigált minket egy bank automatájához. Búcsúzóul felajánlotta, ha legközelebb arra járunk, hívjuk fel bátran, segít majd amiben tud…

En nem is ertem mi bajod van, most voltam Szicilian 9napig egy Fiat500 berautoval kozel 2000km-t letolva...csereltem volna veled...

Ha ez fajt probald ki magad ott...mindezt annak tukreben h ha torod az autot akkor a 800€ leteten felul meg 1500€ ugrik...weehhee...

Altalaban vagy az osztrak nemet vonalon tamadunk svajcba vagy szlovenia olaszorszag...se gps-el sem az eszaki kozlekedessel nem volt sok bajom...

Egy ut 2200-2400km igy...szemrebbenes nelkul falja a km-etva vas...

Mi is osszel elnezunk arrafele...


Az én iPhone készülékemről küldve a Tapatalk segítségével

[Padre540]

Kedves klubtársak!

Fogadjátok szeretettel a találkozóról, általam készített videót. Köszönet Bogácsi Balázsnak a légi felvételekért (és még néhány képért). (mobilon lehet nem megy jogvédelem miatt...köszi youtube...a felhasznált zenék miatt)

https://www.youtube.com/watch?v=51a_GqfC2KI

Várok visszajelzéseket! Köszi!

---

Ezt a hozzászólást a szerzőnek habonynorbi az itt látható tagok köszönték meg: 2 FuReady, Padre540

Értékelés: 9.52%

Mit gondoltok, egy belső (első - hátsó ülések és ajtópanelek) beférnek egy sedan-ba?