Zsúfolásig telt örömök.
Múlt héten hétfő késő este, elindultunk Hannoverbe az Agrotechnika kiállításra, ami a világ legnagyobb ilyen jellegű eseménye, két évenként kerül megrendezésre, ez volt a harmadik amit láthattam.
Volt ám ott minden, a törött dugattyútól az új kombájnokig, táncoló lányoktól a kínai kémekig!!!
Este tízkor értek ide barátaim, legnagyobb meglepetésemre nem E60, hanem X5 első kiadású 30d volt az útitársunk.
Halk, nem akkora mint amilyennek az én kocsimból felnézve látni, nem lelakott és széttiport példány, ami jövőre Bamakós versenyautó lesz. Természetesen manual váltóval.
Hatalmas köd, Bratislava és Praha közti autópályának nevezett akármi miatt egyszerűen nem tudtam elaludni, mert ugye reggel elmentem melóba, fürdés, érzékeny búcsú szeretteimtől és go. Praha előtt egy parkolóba Ati is feladta és teret adott az álommanóknak. Én jártam a legjobban, mert a hátsó ülésen keresztbe alhattam, csak Gabi hajtotta rá a fejemre az elektromos háttámlát, kis röhögés és aludtunk is tovább. Újult erővel nekiindultunk a még hátralévő nem kevés kilométernek. Praha után még mindig nincs kész az autópálya, ez Magyarországon jobban megy! Drezda után tankolás, kávé, meg a befagyott ablakmosó csövének kiszabadítása a jég fogságából. Az X5 nem gáz autó, remekül szedi a kanyarokat, a féke természetesen rázott, a hátsó üléstámlán utazni büntetés, szívesen elküldeném egy világ körüli útra azt, aki tervezte!
A kiállításra 10 órakor mentünk be. Este 6-ig gyalogoltunk pár kilométert. Majd egy órára Hannovertől, Stadthagenbe mentünk, mert ilyenkor lehetetlen szálláshoz jutni a milliós vendégsereg miatt. Este tízig dínom-dánom a főnököm és felesége, valamint Német haverom, illetve az Ő haverjaival, akik feltették a költői kérdést, akarunk-e biogáz üzemet látogatni holnap? Természetesen.
Hatalmas elhagyatott szénbánya telep és omló épületei közt mentünk be a modern alkotáshoz. Siló tárolók, amik tele vannak kukorica silóval, ami bőven tíz méter magasra vannak tárolva. Beönti egy rakodó gép a garatba, majd hozzákevernek folyékony trágyát és baktériumot, ami elősegíti a bomlást. A rendszerben 180 napig marad bent. 6000 lakást lát el energiával, a stabil áramfejlesztő motor egy V-16 turbo Diesel Deutz-Fahr ami egy generátort hajt és 710kw teljesítményt produkál, illetve a kipufogó gázok hőjével vizet melegít, ami ellátja az egész telepet 80C fokos vízzel, amivel fürdenek, bérbe konténerbe szárítanak. Az anyag mindent mar. Alkalmas haragosok lebomlasztására is.
Megint kiállítás, majd szeretett barátaim elhagytak. Gondoltam, elég a sok mezőgazdaságból, átloholok a nagy BMW embléma környékére, megnézem mit látni idegenbe. BMW használt autó szalon, ami nagyobb volt mint a honi új autók bármely épülete, Motorbicikli szalon, ami engem nem annyira hívogat, meg az új autó szalon...Mellette egy Ferrari szalon is terpeszkedik. Egyszer élünk, elkurvulva, de odaballagtam, fényképeztem az üvegen át, mivel BMW kabátban vagyok, nem alázkodok meg egy Ferga szalonba mint érdeklődő!
Volt a BMW kínálatában jelenleg szereplő minden új autóból egy darab kiállítva. 1 X1, 3 sedan, cabrio, coupé, touring, X3, F-10 sedan, touring, GT, X5, 7er 750i lemerült aksival, na meg az új hatos kabrijó és kópé! Egyszerűen gyönyörű! Ott basztam a rezet három órán át, a kutya nem szólt hogy miért ücsörgök, miért nyitálok, miért fényképezek...
Másnap irány haza. 9-kor indultunk, este még Érd, aztán úgy haza.
Az X5 9.5 litert evett az út során, ami a magas építésének, a tömegének tükrében és a korának fényében meglepetést okozott. Volt ebben szabályos 130km, volt stau, volt Hannover és Stadhagen belváros, majd haza 160-as tempó, szinte végig.
Este fél tízkor hazaérkezés, evés, fürdés és készülés az újabb útra...
Irány London!
Sikerült 3 órát aludni. 204d1 ébreszt, két óra, úton van. Jó, én is indulok, majd hívlak! Mivel akkora köd volt Érdről haza, gondoltam nem bízom a véletlenre...Beülök a gépbe éééés, nem indul. Lemerült az aksi. A hifi tönkretette az akkumulátort, heti egy rátöltéssel el van, de miért pont most szopat??? Mindjárt háromnegyed óra tömény szopás, de szerencsére pöccre indult a négy henger. Üllői úton telózunk, Miki jó kedvű, kérdi hol vagy, mondom hol. Látod a féklámpám? Mondom nem. Átugrok két sávot, most villantsd! Á! Látom, egy fehér Ford Transit van mögötted, én meg azt követem...
Letámasztottuk a vasakat egy benzinkútnál, kávé, víz és mehetünk! Taxiba ültünk, ami elvitt kb. két egész kilométer távolságra 2500 pénzért...Le van tojva, mindjárt repülünk!!!
Boing 737-800 Malév festéssel.
Életem első ilyen jellegű repülése, amire több mint tízen éve várok!
Szép belső, rend, tisztaság, jó illat, mosolygós sztyuik, beülök az ablak mellé, mivel Miki emlékszik a kérdésre.
Kapitány úr köszönt bennünket, eldarálja merre fogunk repülni, mikor érünk oda és jelenleg 10C fok van Londonban. Ennek szívből örültünk, mert itt köd és hideg van.
A gépet jégteleníti egy munkás, akit emelővel mozgatnak. Kész. Szárnyunk életre kel. A létező összes lemez mozgásba kezd, kivárva az emberi agy parancsát. Nem hittem hogy ez ilyen bonyolult! Na végre elkezdünk gurulni!!!! Kikanyarodunk, és néha felbőg a hajtómű, mint az automatás kocsi arrébb gurításakor hallható hang, csak jóval durvábban. Látom a kanyarodás közben a kivilágított pályát és erőt vesz a gép, nekiszalad a betonnak! A fénycsíkok egyre gyorsabban követik egymást, érezni az erőt, aztán lágyan a talajtól elemelkedünk és belül sírok. Ez régi vágyam, amit az Ausztrál vízum folyamatos visszadobásával nem engedtek beteljesülni az akta tologatók, mondván, semmi jel nem utal arra, hogy én ide visszatérek...Jól látták, meg kell jegyeznem, de ez még 1999 és 2000-es mese...
Veszem videóra, a gép belerepül a szürke és unalmasnak vélt felhőbe. Kikapcsolom, nem pazarlom erre a memóriát. Egyszer csak mint a pezsgős dugó, kilő bennünket magából a szürke és unalmas felhő! Verőfényes napsütés, a függőleges vezérsík árnyéka a jobb szárnyon, ami nagy kitérésekkel jelzi, kanyarodik a gépünk. Felhők felett kék az ég! Olvastam már sokszor. Viszont, nem értettem mit jelent. Most egyszerre rádöbbenek, a jelenségre, mi ott élünk lent, azt hisszük tél van, eső van, zúzmara van, pedig, ragyog a Nap! A távolban látszik a Tátra, pár helyen lelátunk a földre, házak vannak alattunk. Még mindig emelkedünk. Aztán a monitorokon látjuk, bőven Ausztria belsejében járunk. Lent hegyi falvak, kanyargó utak, egy autópálya, a Duna, az Alpok havas csúcsai, repülőgépek alattunk, felettünk, pedig, 12192 méter magasan utazunk...Majd, összezárnak a felhők és Németország, Hollandia nagy része kitakarva a szemünk elől.
A La Mance csatornán hajók tömkelege lustán halad, a Hollandok szélgenerátorai álmosan pörögnek, majd feltűnik Anglia!
Anglia.
Sosem voltam értük oda...Lenézik a másik népeket, söröznek, idiótán tudnak viselkedni, rossz oldalon vezetik a kocsikat, nevetséges ruhákban harcoltak, őrködnek, de: Az Ő nemes autó márkájuk motorházteteje alatt, V12-es BMW szív dobog, a Miniről nem is beszélve! A nyelvük viszont az egyik legjobb. Meglátjuk mi lesz...
Gépünk hajtóműve szinte alapjáraton forognak, a szárnyak lemezei, fékezést segítenek, alattunk autópályák, fordított közlekedéssel, zöld búza és repce táblák, na meg felhők.
A landolás zökkenő mentes volt. Jumbo gépek akadnak, alig várom hogy mehessünk!
Mikivel jókat lehet röhögni! Ő az az ember, aki ha nem kérdezik kussba van, ha megkérdezik, úgy mesél, hogy az ember betojik a röhögéstől! Gyalogolunk, szalagozunk, mozgó lépcsőzünk. Egy kilométert biztosan.
Mikor kilépünk a terminálból, ott állnak a fekete taxik. Bennük a sofőrök újságot olvasnak, tisztára mint a TV-ben és a filmekben!
Vettünk ticketett a vonatra, ami bevisz bennünket a Victoria Station-re. Az ára nem a legbarátságosabb, de hát ez van...
Ki van minden táblázva. Még én a zsíros paraszt is el vagyok. Látjuk: Shuttle. Na az volt Space is, meg otthon a kertbe is, én meg félek tőle mint az állat! Beülünk, látjuk, ezt nem vezeti senki. Megyünk döcögés és vagdalózás mentesen, majd meg is áll a gép. Mindenki leszáll, csak a két kő bunkó ül tovább és néz ki a fejéből...Egy Angol úr, az ajtóból udvariasan visszaszól, amit próbálok fordítani, út vége, ez csak két állomás között siklik, legyenek szívesek leszállni, mert a két pont között fognak ingázni!
Thank You! Ugrunk is ki és Mikivel majd beszarunk, milyen ostobák is vagyunk, egész nap ide-oda cikáztunk volna, ha az úr nem figyelmeztet! De, a felismerés mélyre hatol, itt az emberek nem röhögnek ki ha buta vagyok? Segítenek, még ha nem is értem miről beszélnek? Még akkor is ha Magyar vagyok? Igen.
A vonat és a sikló illata megegyezik. Tisztaság, halk beszéd foszlányok, a bőröndjüket a kialakított tárolóba felhelyezve magára hagyják az utasok, majd öt üléssel arrébb leülnek és ügyet sem vetnek rá.
Magyarországon elég félrefordulni és máris megkönnyítik a további utazásunkat, legalább is a bőröndök könnyebbek lesznek...
A vonat nem csattog, nem zakatol, nem döcög! A sín toldások közt alumínium van illesztve, ezért nem csattog, nem döcög...Nálunk, egy éjszaka alatt ellopnák...
Victoria Station
Sok ember, kínai, barna, fekete, fehér.
Mindenki céltudatosan tevékenykedik, valami megmagyarázhatatlan érzés fog el ezek az emberek között lépkedve, nem lökdösődnek, nem leskelődnek, nem hangoskodnak, nem mutogatnak, nem bántanak, ugyanakkor rájöttem, ebbe az egészbe beleszerettem! Az illat, a nyugalom, próbálom felvenni az Ő stílusukat, nyugodt lenni, előzékeny lenni, ugyan is lesegítettem egy babakocsit a vonatról, amit odahaza nem szoktam, itt természetes reakcióként sebtében végzek, mosolygós Thank You Verry mach! ellenértékért. Azt gondolom, van mit tanulnunk! Az irigység, a közöny, a harag, a lenézés az ott töltött idő alatt eltűnt az életemből! Nem találkoztam vele. Csak is kisimult, feszültség mentes embereket láttam.
Rengeteg néger van. Afrikában láttam hogy élnek. Nagyon szegényen, nagyon mélyen...Itt az ellenpélda is meg volt, bátran odamehettem volna bármivel, biztosan útba igazít, biztosan segít megoldani a problémámat. Itt ez így működik.
Kajáltunk egy Angol reggelit, amit Miki ajánlott, pirítós kenyeret, amit sosem ennék idehaza, a teába tejet, amit sose innék idehaza és boldog vagyok, mert részese lehetek messze a neve nincs falumtól, lehet így is élni a hétköznapokat!
Undergrand ami sok ember utazását biztosítja, szinte fél percenként jön, ülőhely mindig van, ingyenes újsággal. Felmegyünk a vakond lyukból ki a nagybetűs Életbe, emberek mindenfelé, autók, buszok, taxik és mit látok???
Big Ben.
Láttam róla videót, hallottam hogy szól, csodáltam és azt gondoltam, mit nem adnék, ha egyszer hallhatnám élőben!
Fényképezik sokan. Ott van tőlem ötven méterre, csak figyelni bírom...A Themse hídján kavalkád, itt a piros-hol a piros, de nem úgy mint nálunk, ragyás képű kisebbségi ordítozik meg zajong, hanem selyembe burkolt skatulya, normál hangtónus, mosolygás...A folyó nagyon koszos. Talán, a Negro is tisztább volt Bamakóban, mert abban mostak is...
Láttuk, vagyis ott álltunk London szeme alatt. Egy helikopter volt olyan kétszáz méter magasan a Shell székház közelében egy helyben. Nézem a Big Ben óráját, mindjárt dél! Miki! Ezt én hallani akarom! Természetesen felvettem, egyszerűen könnycsalogató ahogy az a nyelv a szoknya alatt ténykedik! Megélhettem!
Megint föld alatt, Tower Bridge megtekintése és át gyaloglása, tökély. A kora miatt tisztelem, illetve, testközelben vagyok vele.
A mondák és a hírek szerint, él itt egy Királylány is, valami palotában, ahonnét integetni szokott...Keressük meg!
Gyalog-galopp.
Természetesen eltévedünk.
Sebaj! Megkérdezzük az utca Emberét! Aki gyönyörűen elmondta, két kereszteződéssel vissza, balra, végigsétálva az utcán oda jutunk!
Buckingham Palace
Na ezt elfogadnám kéglinek! A kerítésének árából remek kis luxus lakást lehetne vásárolni idehaza! Nagy park platz van előtte, sok ablaka van és őrzik is! Vele szemben szobrok, aminek a fején galamb táncol. Mellette a Green park. Volt szerencsénk látni, amint a két őr, brutálisan pontos, fegyelmezett mozdulatokkal számomra teljesen érthetetlen flikk-flakkokkal csábították a szempárokat nézelődésre! Ők őrzik a Királylányt! Nem valami figyelmes strázsák lehetnek, mert azt sem vették észre, hogy felült a fejükre egy nagy fekete Puli kutya!
Jött egy BMW rendőrautó és egy két gyanús egyént igazoltatni kezdtek. Még jó hogy mi beleilleszkedtünk a tömegbe a szolid kinézetünkkel! Így hát vettük az irányt, vissza az állomásra, ki a reptérre, be a gépbe...
Egy gyönyörű nap volt ez a péntek! Verőfényes napsütéssel, magával ragadó emberárral, érdekes színű és érdekes szagú metropolisszal, egy más országgal, amibe beleszerettem!
Belépés
Blogok
GyIK
Visszainteget és még lekiabál, Inas! Inaljon! Kapitánykodni a bal oldalon, másodpilótáskodni a jobb oldalon tud, egy személyben. Semmi képzelőerőd nincs? 
