Ígéretemhez híven, az alant következő itt-ott talán költői túlzás delejező nektárjával átitatottnak tűnő írásomban közre adom azon a tapasztalataimat és élményeimet, amelyekkel az ominózus motorcserével összefüggésben a jármű egyes műszaki paramétereiben bekövetkezett változásoknak a gépjármű- nyilvántartási adatok közé történő átvezetéséhez szükséges hivatali és egyéb járulékos procedúra abszolválása során találkoztam.

Mindenek előtt szeretnék leszögezni egynémely dolgot. Fenti szándékom okait e sorok olvasói előtt szükségesnek látszik tisztába tenni, már csak ezért is, mert néhány általam nagyra becsült klub- és márkatárs e témában megejtett eszmecseréink során burkoltan, ámde a sorok között olvasni tudó számára nyilvánvaló célzást tett arra nézve, miszerint kétségek gyötrik őket értelmi és belátási képességeim létezése tekintetében. Értve tervemmel kapcsolatban felmerült ellenérzéseiket, már most sietek kijelenteni, kizárólag a jó szándék és honpolgári tisztesség vezérelt utamon.

A gépjármű menettulajdonságaiban a motorcserét követően bekövetkezett jelentékeny és arcizmaimra is jótékony hatással bíró változások miatt felettébb örvendvén, jó ideig nem foglalkoztatott a gondolat, hogy a műveletet illő lenne hivatalos szintre emelni. Azonban tudván, semmi sem tart örökké, így leheletnyi józanságot erőltetvén lila ködbe burkolódzott elmémre, rá kellett döbbennem, egy járművet valóságtól eltérő nyilvántartási adatokkal rendelkezik, jó szándékom ellenére is aligha leszek képes egy borús és vigasztalan napon értékesíteni. E gondolat aztán befészkelte magát agyamba, mint zsizsik a fejtőbabba, így csupán idő kérdése volt, mikor érik a szándék tetté.

Az alábbiakban tehát arra teszek kísérletet, hogy a nem tipusazonos motorcserével kapcsolatos hivatali procedúra során szerzett tudnivalókról, kinyomozott adatokról és a vonatkozó jelenleg még hatályos jog nyelvezetében megbúvó gordiuszi csomók megfejtéséből adódó eredményekről összefoglalást adjak azok számára, akik hozzám hasonlóan jóakaratú balgaságtól vezetve kívánnak erre az útra lépni, akiket már most a történet elején óva intek attól, hogy példámat kövessék.

Mint a témában tudatlan, de mint a modern kor koros gyermeke napjaink bölcsek kövét, az internetet hívtam először segítségül. Miközben az ezer irányba ágazó találatok között több alkalommal utamat vesztettem, és miközben számtalanszor sikerült belefutnom a legkülönbözőbb tuning-oldalakba, valamint a keresőoldalak motorcsere és hogyan csináljunk ford mondeo-ból ford mustang-ot valamely nem evilági okokra visszavezethető módon szinonimaként értelmezendő témaköreinek összefonódó útvesztőjébe, a terveimhez szükséges információkról érintőleges és vázlatos, de további adatvadászathoz elegendő adatmorzsákat találtam, amelyek alapján sikerült inkább kevésbé mint többé a vonatkozó, alább részletezett jogszabályok majd mindegyikét is megismerni. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül azon tény mellett, hogy e téma bürokratikus trónján az okmányirodákkal gyakorlatilag oszd meg és uralkodj elv alapján pöffeszkedő Nemzeti Közlekedési Hatóság hivatalos oldalán alig-alig találtam engem érintő érdemi támpontot. Annál többet azon eljáráshoz szükséges tudnivalókról, ha trabantból átépített nehézvontatót szeretnénk forgalomba helyeztetni.

Ezek után lássuk a száraz és szellemtelen tényeket, egy nem tipusazonos motor cseréjének-beépítésének nyilvántartásba történő átvezetéséhez szükséges eljárás során.

A közlekedési hatóság egy valaki vagy valamely szervezet által átalakítani tervezett jármű esetében akként jár el, hogy a jármű átalakításához előzetes engedélyeztetési eljárást folytat le. Hangsúlyozni kell, hogy az átalakítás kizárólag az engedély birtokában végezhető el ! Ez logikusnak tűnik, most még! Az engedélyezési eljárást a jármű tulajdonosa vagy üzemben tartója kezdeményezheti. Az eljárást a kezdeményező bejelentett lakóhelye vagy székhelye szerint illetékes regionális, megyei szervezet folytatja le. Az eljárás csakis az illetékes hivatalban igényelhető, tehát sehonnan le nem tölthető, de legalább ingyenesen beszerezhető űrlap kitöltésével és benyújtásával kezdeményezhető. A kérelemhez mellékelni kell a forgalmi engedély másolatát, a jármű tulajdonjogának igazolását (forgalmi engedély vagy adás-vételi szerződés, vételről számla, stb.), műszaki dokumentációt a tervezett átalakításról (2 példányban), az eljárási díj befizetését igazoló bizonylatot.

Az űrlap a nyilvánvaló adatokon, kérelmező szükséges személyes adatain, az átalakítandó jármű főbb műszaki adatain stb. túl meg kell adni a beszerelendő motor paramétereit is, mint például gyártási év, típus, motorkód! Adódik a kérdés: a szerencsétlen kérelmező miféle földöntúli képesség birtokában kell leledzen ahhoz, hogy képessé váljon előre látni, vajon megkapja-e az engedélyt, és azt hogy az engedély birtokában vajh milyen évjáratú erőforrást sodor majd elé a vakszerencse? Most szólok, erre a kérdésre nincs értelmes válasz.

A mellékletek között szerepeltetni kell az eljárás illetékének megfizetését igazoló iratot. Erre vonatkozóan a 91/2004. (VI. 29.) GKM rendelet 1. számú melléklete irányadó, amelynek 3.3. pontja szerinti díj (illeték) mértéke 11 800, Ft, és amelyet a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-00289926-00000000 számú kincstári előirányzat-felhasználási keretszámlájára kell az eljárás megkezdése előtt igazoltan, bankszámlák közötti átutalással vagy készpénzben befizetni. Nos, e ponton kénytelen vagyok ismét kijelenteni, mindennek nagyjából annyi köze van a valósághoz és a gyakorlathoz, mint a dzsihádnak az evangéliumhoz. Ám a megvilágosodás napja már közelgett.

Haladjunk tovább. A kérelemhez csatolandó mellékletek legfontosabb eleme a műszaki tervdokumentáció, mert az egész eljárásnak ezen irat jelenti az alapkövét. Gondoltam én.
Idézet: A dokumentációnak a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 1. sz. melléklet értelemszerű alkalmazásával kell elkészülnie. Tartalmaznia kell az elbíráláshoz szükséges rajzokat és számításokat. A dokumentációnak tartalmaznia kell a járműre vonatkoztatott, a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990 (IV. 12.) KöHÉM rendeletben (továbbiakban: MR.-ben) és annak 1. sz. mellékletének 1. táblázatában felsorolt - jóváhagyáshoz kötött - jármű tulajdonságok, műszaki jellemzők, stb. eredeti (a változtatás előtti állapotnak megfelelő) állapotának jellemző paramétereit is, amennyiben azok az átalakítás következtében vélhetően megváltoznak, az adatok forrásának megadásával egyetemben. A dokumentációban részletesen ki kell térni arra, hogy a tervezett átalakítás ezek tekintetében milyen változást okoz. Alapkövetelmény, hogy az átalakítás során a jármű gyárilag kialakított - az MR-ben és annak függelékei mellékleteiben meghatározott - környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági jellemzői nem romolhatnak. Az engedélyezési kérelem mellékleteként benyújtott dokumentációnak ezt igazolnia kell. Az elbírálás során - a jogszabályi keretek között - a hatóság az átalakítás okát illetőleg az elérni kívánt célt is figyelembe veszi. A szakszerű elbírálhatóság érdekében kérheti az ügyfelet, hogy ezeket a szempontokat közölje. A dokumentációt csak az NKH Kiemelt Ügyek Igazgatósága által típusvizsgálói jegyzékébe vett szakértői intézmény, vagy a Magyar Mérnöki Kamara által vezetett szakértői névjegyzékbe a járműtervezés műszaki szakterületen bejegyzett szakértő, vagy gépész-, közlekedési mérnök, illetőleg üzemmérnök készítheti el.

Aligha tévedek nagyot, amikor kijelentem, ez a dokumentáció az egész eljárás alfája és omegája, másképpen szólva, ez az irat a talpkő, amelyen a kérelem szilárdan megáll, vagy a nehezék, amely a kérelemmel együtt tűnik el a bürokrácia feneketlen papírkosarában.
Persze, ezt is túlreagáltam.
Kezdjük a végén. A törvény szövege alapján már a dokumentáció elkészítésére és ellenjegyzésére megfelelő jogosítvánnyal rendelkező szakember definiálása is némi gondot jelentett, amely kérdésben a döntést, dacára annak hogy az illetékes hatóság illetékes osztályának illetékes munkatársához telefonos segítségért folyamodtam, magamnak kellett meghoznom. Ebben a józan paraszti eszem valamint a jogi nyelvezet értelmezése terén szerzett eddigi tapasztalataim segítettek. Az és, vagy, illetőleg szavak adott szövegkörnyezetben történő értelmezése után végül arra a következtetésre jutottam, hogy a dokumentációt egyszerű gépészmérnök is elkészítheti. Utóbbi úgy történt, hogy a fentebb hivatkozott megfelelési követelmények mentén az iratot egy kedves, ám itt és most az engedélye nélkül meg nem nevezendő, de a szükséges képesítés birtokában lévő klubtárs közreműködésével elkészítettük. A kolléga az általam összeeszkábált betű- és számhalmazt átfésülte, a dokumentum tematikáját pontosította és kiegészítette, az itt-ott pongyola megfogalmazást műszaki nyelvezetre lefordította, végül az egészet egy másik fórumtárs logisztikai téren nyújtott közreműködése mellett ellenjegyezte és hozzám eljuttatta.
A dokumentum tematikája:
Bevezetés, az M54 motorcsalád rövid bemutatása, fejlesztése, általános adatok. Az M54 motorblokkal szerelt BMW típusok felsorolása. Összehasonlító táblázat az M54 B25 és B30 blokkok műszaki különbözőségeiről és hasonlóságairól. A motorcserével járó műszaki kérdések tisztázása, illetve ugyanott az átalakítás esetleges negatív hatásainak részletes cáfolata a jármű menetstabilitása, utasbiztonsági paraméterei, motorműködés és motorfelfüggesztés, a nyomaték megfelelő átvitele, a környezetvédelmi osztály besorolás, a gyárilag szerelt kézi kapcsolású váltómű csatlakoztatási pontjainak kiosztása, a motortest motortérben való megfelelő rögzítése, a motorvezérlési rendszer és végül a szereléshez szükséges szerszámok és rögzítő csavarok meghúzási nyomatékainak értékei szempontjából, megfelelő illusztrációkkal és kompatibilitási listával. Az átalakítás szükségességének objektív és szubjektív indoklása. Forrásmegjelölésként a Bayerische Motoren Werke AG Group által elismert hivatalos szervizkönyv és szerelési útmutató, a "Bentley Service Manual 525i, 528i, 530i, 540i sedan, sports wagon 1997-2002" c., 2007-ben az USA-ban publikált példánya, valamint a bmwheaven.com adatbázisa szolgált.

Mint említettem, az átalakítási munkálatokat csakis az átalakítási engedély birtokában szabad megkezdeni, az abban foglaltak figyelembe vételével. Az átalakítási engedély birtokában átalakított járművet az NKH regionális igazgatóságánál időszakos vizsgálaton be kell mutatni. Ha a jármű ezen a vizsgálaton megfelelőnek minősült, akkor a járműre jellemző új adatokat a kiállított "Műszaki Adatlap"-on tüntetik fel.
Logikus? Abszolúte.
A műszaki adatlap birtokában aztán megnyílik a lehetőség az okmányiroda illetékességébe tartozó eljárás kezdeményezésére, amely az eddigieknél egyszerűbbnek tűnik. Az alábbi információk a legtöbb okmányiroda honlapján megtalálhatóak. A műszaki adatlap kiállításától számított 15 napon belül a járműadatokban bekövetkezett változásokat bármely Okmányirodában a forgalmi engedély jogosítottjának kell bejelentenie. A nem tipusazonos motorcsere esetén eljárás kezdeményezéséhez szükséges okmányok a személyazonosságot igazoló közokirat: személyi, vezetői, lakcímkártya, újabb kérelem nyomtatvány, a forgalmi engedély és törzskönyv, valamint a fődarab vagy motor származását igazoló okirat vagy számla, ami lehet belföldi számla pl. bontóból vagy adásvételi szerződés, csereszerződés, ajándékozási szerződés. Szükséges tovább az átalakítási engedély és műszaki adatlap, a hátsó rendszámtábla, továbbá az illetékek megfizetése. Az eljárás végén új forgalmi engedély és a törzskönyv kerül kiállításra.
Voltaképpen egyszerűen hangzik, nemde?
Az illetékes hatóság műszaki osztályának munkatársával történt telefonos egyeztetést követően megjelentem a hatóság színe előtt, az üggyel kapcsolatban készült összes irattal értsd az autó adásvételi szerződésétől a vételkor elvégzett eredetvizsgálatról készült igazoláson át a benyújtandó kérelem nyomtatványig és mellékletéig továbbá az illeték megfizetését igazoló banki átutalásig bezárólag minden, kettő példányban a hónom alatt.
Természetesen az előzetes elbírálás, az iratok áttekintése, valamint az ehhez kapcsolódó adminisztratív cselekménysor egészen másképpen zajlott, mint ahogy azt elképzeltem. Némi várakoztatás után előjött az ügyintéző, aki megjelenésében nem volt más mint Mézga Géza reinkarnációja, kantáros overallban. Átlapozta az iratokat, ott az ügyfélváró közepén nekilátott a tervdokumentáció átolvasásához, amely aktust a szemöldök számos alkalommal történő le-fel mozgzásával és alsó aljának erőteljes lebiggyesztésével kísérte. Az első oldal végeztével az átolvasás gyakorlatilag akkurátus átlapozássá silányult, majd az általa felvetett téves eszmefuttatás nyomán kialakult polémia végén teljes egyetértésben megállapítottuk a nyilvánvalót, az M54B30 motor kétség kívül 231 lóerővel rendelkezik. Ezt követően az adminisztrációt végző lányokhoz irányított, és elhagyta a helyiséget.

Az adminisztrációt végző hölgyek igazán segítőkészek voltak, viszont közölték, hogy az illeték banki teljesítéséről szóló igazolást törvény ide vagy oda nem tudják elfogadni, itt kell a pénztárban befizetni. Kártyával fizetni nem tudtam, így készpénzért átkutyagoltam a szomszédos szupermarketben talált ATM-hez, majd vissza. Ezt követően az általam kettő másolati példányban prezentált iratokat, azok eredetijét, valamint a fentebb sorolt logikailag ezen eljáráshoz szükségtelennek vélt 1-2 éves dokumentumokat is elvették, lemásolták, beszkennelték. Illetéket befizettem, távoztam.

Apropó, átalakítási engedélyt természetesen nem kaptam. Ekkor világosodtam meg teljesen: az eljárásjogi szabályok betartása és a szabályok alapján a rendszerrel szembeni elvárásaim nem jogkövető magatartásformák, hanem állampolgári naivitás és túlbuzgóság gyümölcsei.

A logikai bukfenc helyrebillentése értelmében most a motorcsere következett. Tekintettel arra, hogy rohamosan közelgett a gép műszaki érvényessége lejártának időpontja is, így összekötöttem a szükségest a kötelezővel, és az időszakos műszaki vizsgát a motorcserével kapcsolatos átvizsgálással egy füst alatt kívántam véghez vinni. Mint kiderült, ez fondorlatos ámde felettébb felesleges okfejtés volt, tekintettek arra, hogy a nem tipusazonos motorcserét érintő utólagos átvizsgálás jelen esetben egyet jelent a teljes időszakos műszaki vizsgáztatás fogalmával.

E fenti előzmények után, egy kora tavaszi nap harmatos reggelén megjelentem a vizsgaállomáson, és egy nap alatt a világot megváltani szándékozó optimizmustól dagadozó kebellel az érkezési sorrendben várakozó sorstársaimhoz csatlakoztam. Utóbbi ármádiát főképp autónepperek és a földalapú támogatást John Deer lassú járműbe invesztáló kalácsképű gazdák alkották, így már az elején eluralkodott rajtam a kellemetlen érzés: kívülálló vagyok. Az érzés a nap folyamán tovább erősödött, amikor nyilvánvalóvá vált, rajtam kívül mindenkinek játszópajtása a vizsgabiztos, az ügyintéző és a vámtisztviselő. Miután a 7:00-kor induló munkaidő után fél órával érkeztem, már nyolcan sorakoztak előttem. Gyorsan befizettem a 16.290, Ft hatósági eljárási díjat, majd vártam a soromra.

A kedvezőtlen előzmények ellenére, röpke három óra múlva már a vizsgabiztos előtt álltunk, az autóm és én. Az általános vizsgapontok után következett az újonnan beépített motor és a rendelkezésre álló iratok ellenőrzése, amely a biztosok számára némi fejtörést okozott, tekintve, hogy motorkód egyik iraton sem szerepelt. Nagy tanakodás és a szívósor alatti számsor többszöri sikertelen lefényképezését követően végül a nyilvántartásba bevésték 306S3 kódot. Ezen műveletsor végén aztán kiparancsoltak a csarnokból mondván, siessek befizetni a pótdíjat, 4600, Ft. Miután a kedves pénztáros hölgy az orrom előtt húzta el a függönyt, csak esedező könyörgésemnek volt köszönhető, hogy nem kellett megvárnom az egyórás ebédidő végét. Végül hónom alatt a műszaki adatlappal és a (!) most átadott átalakítási engedéllyel örömködve szálltam ismét nyeregbe, az okmányiroda felé, hiszen még csak a nap közepén jártam.

Az okmányirodában sorszámot húzva, kezemben szorongatva az iratokat és a hátsó rendszámtáblát, ismét a várakozás következett. Ekkor követtem el az első hibát, ugyanis a folyamatban egy lépcsőfokot kihagytam, jóllehet tisztában voltam annak jelentőségével. A kormányablakban ücsörgő, szemlátomást halálosan unatkozó hölgy, valamit folytonosan rágcsálva közölte, ő bizony egy tollvonást sem csinál addig, amíg én a motorcsere következtében beállott teljesítménynövekedés alapján megállapítandó regisztrációs adó különbözetet az illetékes vámhatóság részére meg nem fizetem. Majd hozzátette, abban az esetben, ha már most a kezemben lenne a befizetett csekk, akkor sem biztos, hogy bármit tehetne, tudniillik senki sem garantálhatja, hogy a befizetett összeg azonnal megjelenik az ő rendszerében.
Belátván elkövetett hibámat, arcizmaimat kényszeredett mosolyra erőltettem, majd a rágózó ügyintéző fáradozásait megköszönve, a gyors visszatérés reményében távoztam. E tapasztalat kerek egy órámba került.
Átviharoztam az illetékes vámhivatalba, ahol azonban a fentebb megrajzolt autónepperekből és egyéb kiegészítő csapatestekből álló had már tömött sorokban várakozott. A portást kedvesen megkérdezvén, vajh kivel kellene szót váltanom ügyeim vitelére, azt a tájékoztatást kaptam, hogy az elektronikus adatátviteli rendszer a NKH és a NAV között délelőtt 10 órakor összeomlott, azóta nincs iratkiadás, továbbá a csökkentett létszám következtében jelenleg egyetlen vámtisztviselő áll a vártán. Ekkor kezdtem megingani abban a hitemben, hogy a mai nap valóban elegendő lesz tervem véghezvitelére, de nem volt más út, csak előre.
A háborús övezetként definiálható ügyfélváró és a hivatali helyiségeket elválasztó demilitarizált övezet túlsó végén álló iroda ajtajában kisvártatva megjelenő vámtisztre a nepperek úgy vetették rá magukat, mint városi galambok az esküvői rizsre. Nem volt más választásom, mint a sáskaraj között magam előtt rendet vágva a szerencsétlen tisztviselőhöz furakodni és kérdéseimet nekiszegezni. A válasz egyszerű volt. Olyan nincs, hogy az adókülönbözetet én csak úgy befizetem, mivel kérelmezni kell a befizetést megfelelő formanyomtatvány kitöltésével. Természetesen. A megfelelő alatt egyrészt a 12VBM számú, belföldi magánszemély részére vámazonosító szám kiadásához szükséges adatlapot, a regisztrációs adó adatlapot, továbbá az ehhez csatolandó betétlapot kell érteni. Ezen adatlapok és az ugyancsak csatolandó adásvételi szerződés, forgalmi engedély és személyi okmányok együttese alkotja az említett kérelmet.
Mint kiderült, e kérelem benyújtása pillanatában azonnal regisztrációs adó megfizetésére kötelezett adóalannyá váltam, amely felismerés önmagában még reveláció erejével nem bírt, ellenben azzal a letaglózó élménnyel igen, amelyet mindössze három és fél órás vagyis éppen a hivatali ügyfélfogadási idő végéig tartó várakozás végén kezembe nyomott csekken szereplő összeg megpillantása okozott. Meghökkenésemre reagálva, az ügyintéző értetlenkedve meg is jegyezte, mégis mi a fenén csodálkozom, amikor erőművet csináltam az autómból. Enyhén szólva túlzás, ám e ponton mégis érdemes kis kitérőt tenni.
Az eddig vázolt folyamat végrehajtásához szükséges terv elkészítése során természetesen nem tévesztettem szem elől a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX.törvényt és annak mellékleteit sem, azonban rá kellett döbbennem, valahol homokszem került a gépezetbe, ugyanis az általam elvégzett számítások eredménye és a csekken szereplő összeg jelentős eltérést mutatott. E törvény szerint az átalakítás regisztrációs adó vagy regisztrációs adó különbözet megfizetési kötelmet keletkeztet akkor, ha az átalakítás a közúti gépjármű olyan műszaki megváltoztatása, amelynek eredményeként az e törvény hatálya alá nem tartozó gépjárműből személygépkocsi vagy motorkerékpár jön létre, illetőleg a személygépkocsi vagy a motorkerékpár más adókategóriába kerül. Ezzel még nincs probléma. A gondok a törvény mellékletében megadott számítási paraméterek laikusok által történő alkalmazása során jelentkezhetnek, ugyanis a törvény egyszerűen fogalmaz, amikor kimondja, átalakítás esetén az átalakított gépjármű forgalomba helyezésekor az adó összegét az átalakítás utáni és az átalakítás előtti állapot közti adó különbözeteként kell megállapítani, azonban ez a matematika nyelvére fordítva így hangzik. F=A x (1-K-k x t/T). Itt most az egyes betűk jelentésére nem térnék ki, azok megtalálhatóak a jogszabály mellékletében, azt azonban már nem tudom elhallgatni, hogy az a bizonyos homokszem vélhetően két okra vezethető vissza. Vagy nem számoltam jól, vagy elszámoltam magam. (Ezen ominózus nap végén hazaérve, a dolog nem hagyott nyugodni, ezért a hivatalt és magamat ellenőrizendő ismét segítségül hívtam a neten található regisztrációs adó kalkulátorokat is. Mondanom sem kell, a négyből három mind az adóhatóság mind az én számításomtól teljesen különböző összeget hozott.) A fejemben cikázó kérdőjeleket a vámtiszt kérdésemre adott válasza sem csökkentette, mert elmondása szerint az adó összegének megállapítása során senkit sem érdekel az, hogy a járművet honosító előző tulajdonos annak idején regisztrációs adó címén milyen összeget fizetett meg, vagyis nem ez az összeg jelenti a különbözet megállapításának alapját. A számítást úgy kell elvégezni, mintha a jármű azon a napon kerülne honosításra, amelyik napon a regisztrációs adó különbözet megállapításra kerül. Vagyis aznap, amikor a kérelmet benyújtom. Ennyi.

Na, de térjünk vissza az eredeti gondolatmenethez. Ott tartottam, hogy mindössze három és fél órás vagyis a hivatali ügyfélfogadási idő végéig tartó várakozás után végre kezembe vehettem álmaim téglalap alakú sárga papírlapját. Tekintettel a bejelentett lakcímem szerint illetékes megyei vámhivatal és a tényleges lakóhelyem között lévő nagyjából 60 km-es távolságra, a vámtisztnek bátorkodtam felvetni annak lehetőségét, hogy esetleg nem szeretném ezt a távolságot újra megtenni, így az eljárás hátralévő szakaszában élnék a meghatalmazott útján megvalósítható ügyintézés lehetőségével, feltételezvén, hogy a befizetett csekk bemutatása és ezt követően a szükséges vámhatósági határozat átvétele az adóalany személyes jelenlétét nem igényli. Arról nem beszélve, hogy elvű sztahanovistaként újabb munkanap elpazarlása maga lett volna a bibliai főbűnök egyike. E felvetéssel azonban csalódást okoztam az ügyintézőnek, aki sietett kifejteni azon álláspontját, miszerint az elindított folyamat különös szabályok alapján kerül lefolytatásra, következésképpen a minél gyorsabb és minél személyesebb ügyintézési formát javallaná.

Mit volt mit tennem, egy hét múlva az ügyintéző szent színe előtt ismét megjelentem a befizetett csekkel és annak egy darab fénymásolatával. Mindössze egy szempillantásnak tűnő 50 perces téblábolást követően már szaladhattam is a regisztrációs adókülönbözet megfizetését okirati formában tanúsító hatósági határozattal, a közlekedési hatóság által kiállított műszaki adatlappal, a forgalmi engedéllyel, a rendszámtáblával és a törzskönyvvel az okmányirodába, ahol már csak 6000-6000 Ft illetékkel, valamint a hátsó rendszámtáblára ragasztandó érvényességi matricáért járó 585, Ft megfizetésével kellett hozzájárulnom az állami költségvetéshez. Persze, mindezt csak azt követően tudtam megvalósítani, hogy a kormányablak épületébe lépve az ügyintéző asztaláig vezető örvényt tapostam az ügyfélvárót teljes terjedelmében megtöltő, segélyre várakozó szeretett polgártársaink sorai között.

Itt a vége, fuss el véle. Azt tettem.

Konklúzió.
Erre az egész kálváriára természetesen itt és most nem lett volna szükségem. Előbb-utóbb azonban el kellett volna intéznem. Igen, járhattam volna így az autóval, amíg el nem adom. Kivéve, ha számításba vesszük annak lehetőségét, hogy egy NKH közúti ellenőrzéskor felfedezik a turpisságot és ott a helyszínen tarkón lőnek. Ezt ugyan még elviselném valahogy, de azt, hogy az autót is kivegyék alólam, biztosan nem élném túl! Szóval alapvetően jól döntöttem...(?)

Mindenkinek aki idáig eljutott, köszönöm kitüntető figyelmét!